Tojástánc

Január vége óta – ha minden rendben marad – most lesz először hét olyan nap,  amikor minden este a kórházon kívül alszom. Még mindig a pszichiátriai osztály állományában vagyok, de már nem szorulok folyamatos megfigyelésre, elég, ha Anyu folyamatosan figyel. Szóval rövid pórázon vagyok, de azért meg vagyok kötve. Persze ez lényegesen kellemesebb fogság, mint amikor az ágyhoz szíjaztak.

A legutóbbi minőségi ugrás a hangulatomban valamikor múlt pénteken vagy szombaton következett be. De nem biztos, hogy már stabil vagyok: április 6 után is  jól éreztem magam, de épp csak tovább tartott a dolog egy hétnél.

Hosszú ideje az egyetlen vágyam az volt, hogy hagyjanak egész éjjel, egész nap az ágyon forgolódni, lehetőleg ne is látogassanak, ha egy mód van rá, enni és tisztálkodni se kelljen kimennem a kórteremből.

Ez a semmit nem akarás jött elő újból, ahogy ma reggel felébredtem, egy több képsorból álló hosszú lidércálom után. Pár iszonyú gyötrelmes perc után oldódott a szorongás, de még mindig érzem a nyakamon a kés hidegét. Azért is fájdalmas lenne az újabb bukás, mert néhányatokkal már újra felvettem a kapcsolatot.

Nagyon közel van még a kórház purgatóriuma. Nem szabad abbahagynom a harcot a szabadságomért.

Psycho Circus 2.

Mint azt bizonyára észlelte a Nyájas Olvasó, volt némi fennakadás az online jelenlétemben. A bejegyzés címében rejlik a válasz: újra beköszöntött kedvenc F25.20-am, azaz a szkizoaffektív zavar kevert típusa. Kedves betegtársaim! Az antidepresszánst letehetitek, ha bírjátok, de a stabilizálót (Liticarb és/vagy Lamolep) ne! 1998 és 1999 fordulóján csak nagyon hülye voltam, idén az őrültség valamennyi kritériumának eleget tett az állapotom.

No de volt itt ez a terv. Eddig is volt egy vékony könyvre való élményem, hát most  már vastag is lehet belőle, mert olyan téveszme- meg hallucinációmennyiséget hoztam össze a tél végén meg tavasz elején, amit egy vérbeli drogos is megirigyelhetne.

Most jó a kedélyem, nem is “repülök”. Nem tudok még magyarázatot adni az összes január végi történésre, talán nem is fontos. Persze nem könnyű visszaállítani a januári viszonyomat: nekem rohadt nehéz volt, de a szeretteimnek sem volt sokkal könnyebb.

Még kórházi állományban vagyok, de már látszik a szabadulás útja. A 20-i félmaraton esélytelen, de 26-án már Pesten akarok lenni az Abgedreht filmfesztiválon. Aztán majd igyekszem bepótolni az elmaradt társasági életet. Mindenesetre azt megtanultam, hogy az elbizakodottságot, a hübriszt sohasem szabad szabadjára engedni.

Imitatio Christi béta 1.0

Ha én lennék Glen Benton, a Deicide basszusgitárosa, most elértem volna a célom. Életkorban utolértem Jézus Krisztust. Most már csak minden másban kéne utolérnem, a haj és a szakáll terén még látok lehetőségeket.

Valaki nem látott egy Keresztelő János-imitációt?

Orson Scott Card: Végjáték. Reflexió Lőrinczy Judit LFG.hu cikkére

Január 9-én jelent meg az LFG.hu-n Lőrinczy Judit kritikája Orson Scott Card Végjáték című regényéről. (http://lfg.hu/48694/ismerteto/a-cel-szentesiti-az-eszkozt-vegjatek-kritika/) Mivel a könyv egyike az általam ismert legjobb science fiction regényeimnek, megszólítva éreztem magam, különösen, hogy a kritikus egész mást olvasott ki a regényből, mint én.

A kritika címe – A cél szentesíti az eszközt – Machiavellit idézi, sejthetően dehonesztáló szándékkal. Pedig még Machiavelli sem azt mondja, hogy bármely cél szentesíthet bármely eszközt, csupán bizonyos magasabb célok érdekében alkalmazhatunk a megszokottnál drasztikusabb eszközöket is. A Végjáték világának háborúja például racionálisan indokolható: nélküle elpusztult volna az emberiség.

Nem fogok bekezdésről bekezdésre végigmenni a cikkken: nem szeretnék visszaélni olvasóim türelmével. Néhány sarkalatos pontra azonban szükségesnek tartom reflektálni.

Lőrinczy Judit bírálja Card regényének írástechnikai kidolgozottságát. Valóban, nem Bradbury-i szövegről van szó, furcsa is lenne az egy military SF-ben. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy Card kiknek szánta művét: a látszólagos űrponyvával sokkal szélesebb közönséget meg tudott szólítani, mint tette volna egy olyan szöveggel, amit az egyszeri olvasó a 20. oldal után félredob. Nota bene: Ender Wiggin története nem ért véget a Végjátékkal! Lőrinczy alig foglalkozott a regény zárlatával, ahol Ender a Holtak Szószólójává lesz. Nem akarom leránani a leplet az Ender-saga további történetéről, de a Végjáték – bármennyire is megállja a helyét önállóan – nem több egy kivételesen ügyes felvezetésnél.

Lőrinczy Judit kritikája komoly jogászi és írástechnikai felkészültségről tesz tanúbizonyságot: ez azonban csupán két aspektusa a jelentésekben igen gazdag műnek. Érdemes tudni, hogy Orson Scott Card buzgó hívő. Közéleti aktivitása megkérdőjelezhető, de hiba elmenni regényének vallási kontextusa mellett.

Ha a jog oldaláról közelítjük meg, Ender Wiggin bűnös. Elpusztított egy értelmes civilizációt. Fiatal kora, az, hogy megtévesztették, enyhítő körülménynek minősül, de nem ad okot felmentésre. Ender Wiggint, az emberiség megmentőjét bíróság elé kell állítani. Ez nem történik meg, mégis megkapja büntetését: nem térhet haza a Földre, soha többé nem találkozhat szerettei nagy részével, száműzött lesz. A kritika éppen csak említi Valentine és Peter Wiggin alakját, pedig ők az emberiség két szószólójaként legalább akkora hatással vannak a Föld sorsának alakulására, mint Ender.

Maga Ender Wiggin vétkezett, bűnbánatot gyakorolt, majd hátralévő életét az elégtételnek szentelte.

Lőrinczy sok pontos és találó észrevételt tett kritikájában: épp csak a lényeg mellett siklott el. Nem tisztem, hogy megtippeljem ennek okát. Úgy érzem, ezt és az LFG.hu-s kritikát egymás mellé téve az olvasók jóval teljesebb képet kapnak a regényről.

Rockzenei tanúságtételek 1. Queensryche: Operation:Mindcrime

Eddig is volt már egy-két sorozat a blogomon, de azok elég logikátlanul voltak felépítve. Ezen szeretnék most változtatni. Több tervem is van, elsőként a rockzenei albumokat tartalmi szempontból elemző kategóriát nyitom meg. Egyik, ha nem is a fő célom ezzel az, hogy leromboljam a rockzenét övező előítéleteket. Többek közt azért választottam nyitócikknek a Queensrÿche 1988-as lemezét, mert a legújabb kori rockzene egyik csúcspontjaként óriási hatást gyakorolt rajongók millióira.

Ízlések mellett nem lehet érvelni, így a zenei részt ezen a helyen nem ismertetem, elég sok helyen lehet róla olvasni, akit érdekel, járjon utána. Ellenben, mivel konceptalbumról van szó – azaz a dalszövegek összefüggő történetet mesélnek el – megpróbálom ismertetni és értelmezni Nikki és Mary nővér tragikus történetét.

Tartalomismertetés:

Történetünk kezdetén hősünk, Nikki egyszerű utcagyerek, aki céltalanul éli életét a drogok fogságában. Élete drasztikus fordulatot vesz, amikor találkozik Dr. X-szel. A titokzatos férfi célt ad Nikkinek: lázadjon fel az őt elnyomó világ ellen, hirdessen forradalmat a fennálló világrend, a kapitalizmus és a média elnyomása megbuktatásáért.  Dr. X Nikki manipulálására többek között a pszichiátria eszköztárát, a hipnózist és a drogokat használja fel. Valahányszor Nikkinek a “mindcrime” szót mondja, a fiú gyilkológéppé változik, aki merényletek sorát követi el.

És ez így mehetett volna az idők végezetéig, ha nincs Dr. X-nek még két tanítványa: William atya és Mary nővér. William atya pap, de nem áll hivatása csúcsán, szexuálisan kizsákmányolja a korábbi prostituált Mary-t. Mary és Nikki egymásba szeretnek, Dr. X viszont nem nézi jó szemmel kibontakozó kapcsolatukat. William atyában sem bízik. Egy napon azt mondja Nikkinek: “Öld meg Mary-t. Kockázatot jelent. És kapd el a papot is.” Nikki ellenáll, de az injekció megtöri. Majd újból elhangzik a “mindcrime” varázszó. A következő jelenetben Nikki Mary-t keresi annak lakásán, de nem találja. Végül rábukkan a lány holttestére. Hősünk összetörik: a szerelem nem segített rajta. “Nem hiszek a szerelemben, soha nem hittem, nem is fogok. Nem hiszek a szerelemben, sosem éri meg azt a fájdalmat, amit érzel.” Itt éri a helyszínre érkező rendőrség, akik azonnal letartóztatják. Nikki mindent elmond a hatóságnak, de nem hisznek neki, sőt, őrültekházába zárják. A lemez úgy ér véget, hogy Nikki a cellájában fekszik, ahol újra meg újra átéli a vele történt szörnyűségeket.

A szöveget író Geoff Tate érezte, hogy a sztorinak hiányzik a feloldása, ezért jelentette meg 2006-ban az album folytatását. A szövegek terén hasonlóan színvonalas lemezen sajnos nem volt ugyanolyan erős a zenei tartalom, így csúnya bukás lett a vége.

Értelmezési kísérlet:

Nikki sztorija több ponton is reflektál a Szentírásra. Első és legnyilvánvalóbb utalás a bűnbeesés motívuma. Ugyan Nikkit a Kísértő nem a Paradicsomból, hanem valamiféle alvilágból szólítja magához, épp akkora bűn volt hallgatnia rá, mint az első emberpárnak a kígyóra, hősünk is elveszti gyermeki ártatlanságát. Dr. X egyben az Antikrisztus alteregója is. Ahogy Jézus maga mellé állította Szent Pétert, a halászt és Máriát, “melléknevén magdalai”-t, “akiből hét ördög ment ki”. (Megjegyzendő, hogy a hagyomány Mária Magdolnát prostituáltként tartja számon.) Dr. X tanítványa lesz Nikki és Mary nővér is. A kétes társaságot egy hamisítatlan farizeus, William atya egészíti ki. A világ helyzete apokaliptikus: az emberiséget az értékek válsága jellemzi, háborúk és éhínség sújtja. Dr. X “megoldást” kínál. Érvei látszólag meggyőzőek, a naiv Nikkit sikerrel meg is győzik. Nikki nem ismeri Istent, Dr. X-et bálványozza. Az első lehetséges kitörésnek börtönéből a szerelem tűnik. Ezúttal nemcsak a drogok kínálnak megváltást, kilátásba kerül egy stabilabb boldogság is. Ám Nikki hite túl gyenge, átmenetileg a gonoszság győzedelmeskedik, az ingatag boldogságnak vége szakad. Dr. X gyilkosa elveszíti maradék hitét is, a mélybe zuhan. A világi hatóságoktól várja a megváltást, de azok nem látnak tovább az orruknál. Szükségszerű tehát a tragikus végkifejlet: Nikkit folyamatosan kínozzák démonai, amíg… De ez már a történet másik fele.

Így használom az emotikonokat

“A szó elszáll, az írás marad”, mondja a mondás. Jogászi gondolkodás, tehát részben igaz. És hát az írással van az a probléma, hogy nem kísérik gesztusok, nem vagyunk tisztában a megszólaló körülményeivel. Lehet írásban is egyértelműen fogalmazni, de az hosszadalmas, és sok esetben a leírtakat már nem tudjuk kiegészíteni. A hivatalos ügymenetben a pontosítást a hiánypótlás szolgálja. Az internet rohanó világában – elnézést a közhelyért! – ezt a célt az emotikonok használják.

A szabályok folyamatosan változnak, és sosem általános érvényűek, viszont fontosnak tartom, hogy megértsenek. Ezen a blogon kerülöm az emotikonok használatát. A blog ráérős műfaj, no meg utólag is módosíthatom, kiegészíthetem a bejegyzéseket. Megjegyzem, módosítás esetében ezt egy kiegészítésben jelzem.

No de nézzük, hogyan értelmezem én most az emotikonokat!

Előbb akkor, ha egy szöveghez illesztem őket.

• Nincs emotikon: pontosan úgy gondolom, ahogy le van írva, nem alkalmazok sem iróniát, sem szarkazmust.
•  Pontosan úgy gondolom, ahogy leírtam, de iróniát alkalmazok.
• Nem, vagy csak részben gondolom komolyan, esetleg szarkazmust alkalmazuk.
• Lájk: egyetértek az azt megelőző szöveggel vagy viccesnek találom.

Ha önmagukban szerepelnek:

• Viccesnek találom.
• Viccesnek találom, úgy gondolom, nem gondolták komolyan.
• Lájk: tetszik az üzenet tartalma vagy megfogalmazása.

Persze ezek így sem teljesen egyértelműek, de többnyire van lehetőség ennek pontosítására, ha másképp nem, más kommunikációs eszközök bevonásával.

Kiegészítés:

• iróniát alkalmazok és valamilyen mögöttes tartalomra utalok
• Az egyes jeleket szükség esetén kombinálom.

Szolgálati közlemény 2.

Tavaly tavasszal azért indítottam újra a blogot, mert szükségem volt erre az önkifejezési formára. A kettővel ezelőtti bejegyzésben azért jelentettem be a szünetet, mert a prioritási listámon viszonylag hátulra került a blogolás. Egy fájdalmas döntés árán megszabadultam egy kötelezettségemtől, így egy helyet előreugrott a blog, több időm és energiám van rá. Nem ígérek semmit, de ha minden a terveim szerint alakul, innentől gyakoribbak lesznek a bejegyzések.

Az értelmes vita játékszabályai

• Csak akkor vitatkozz, ha hiszel az igazadban.
• Nem baj, ha nem sikerül meggyőznöd a vitatársad.
• Ha meggyőztek, ismerd el. Ha egy részkérdésben meggyőztek, nem kell az egész vitát abbahagynod.
• A szarkazmust és az iróniát mértékkel alkalmazd, mert sokszor nehéz megkülönböztetni a tárgyilagos kijelentésekről.
• Ne sértegesd az ellenfeled.
• Ha téged sértegetnek, hagyd abba a vitázást, az ad hominem érvelés szabálytalan.
• Ne élj vissza a helyzeti előnyöddel. Ha mások is egy véleményen vannak veled, adj lehetőséget a vitatársadnak, hogy minden felvetésre egyenként válaszoljon.
• Tartsd tiszteletben, ha a vitatársad abba kívánja hagyni a vitát.
• A másik állításának tagadása nem érv. Ha másképp gondolkodtok, nem baj.
• Ne vedd figyelembe az irreleváns állításokat. Ha folyamatosan ilyeneket hoz fel a vitatársad, hívd fel erre a figyelmét.
• Ha vitatársaddal a dolgok 99%-ában egyetértesz, attól még nem biztos, hogy a maradék 1%-ban is. Ne kövesd a csordaszellemet.
• Állításaid igyekezz megbízható statisztikákkal alátámasztani.
• Az érvelés nem helyettesíthető kinyilatkoztatással.
• Feltételezz jóindulatot a vitatársadról, amíg egyértelmű jelét nem adja az ellenkezőjének.
• Nem kell azonnal minden érvedet ismertetned, elég ha az éppen szükségesekkel élsz.
• Az érvek sorrendje nem befolyásolja azok erejét.

 

E két utóbbi szellemében most befejezem, a pontokat számozatlanul, a megfogalmazás sorrendjében hagyom.

Szabadság vége / kezdete

Szóval akik rövid időn belül új novellára számítanak, azokat ki kell ábrándítsam. Várom az ötletet és tanulási szabadságra megyek: megpróbálom megtanulni az embereket.

Írtam a múltkor. Időközben mindent megtudtam, amire kíváncsi voltam. Most már pusztán úri szeszélyből nem írok.

Vagy legalábbis nem novellákat. Mert pl. közvetítettem a Nagy Sci-Fi Rebootot Twitteren.   Eredetileg terveztem róla írni egy komplett bejegyzést Abort, Retry, Ignore, Fail címmel, de meggondoltam magam. Sajnos nem taggeltem, tessék megkeresni. Ismerve újsütetű szószátyárságomat, ez nem lesz egyszerű.

Várhatóan ebben a naptári évben már nem nagyon lesz bejegyzés, mert az ünnepekkor hanyagolni szoktam az online jelenlétet.

Szóval mindenkinek boldog ünnepeket!

Jövőre ugyanitt.

F25.20 – Memoirs of a Madman

A fenti egy munkacím. Egyben bizonysága annak is, hogy nem halt ki belőlem az írói ambíció, csak talán a megszokottól eltérő területen fogom azt kamatoztatni. Mégpedig teszek egy problémát a visszaemlékezések terén.

F25.20 az orvosi rövidítésszótárban a szkizoaffektív zavar kevert típusának kódneve. Ezzel a betegséggel kezeltek 19 éves korom óta. Írtam már róla néhányszor: kétpólusú rendellenesség, depressziós és mániás szakaszok váltják benne egymást. Sokáig vakon bíztam a gyógyszeres kezelésben, mostanra rájöttem, nem a tabletták fogják megoldani a problémáimat, és maguk is számos egyéb bajt okoznak. Egy hete már csak egyfajta gyógyszert, a Lamolep nevű hangulatstabilizálót szedem, ennek ellenére vagy épp ezért csúcsformában vagyok. Meglátjuk, mennyire lesz ez tartós, de remélem a legjobbakat.

Betegségem története viszont több mindenkinek is tanulságos lenne. Elsősorban azoknak, akik maguk is hasonló kórban szenvednek. Példát mutathatok nekik abban a tekintetben, hogy van kiút, és azt nem feltétlenül az orvosságokban kell keresni. Hanem sokkal inkább a szeretetben, származzon az bárhonnan. Sokat segíthetek azoknak is, akik hasonló betegekkel élnek együtt: meg kell érteniük, hogy azok nem tehetnek elesettségükről vagy indokolatlan felhangoltságukról. És persze egy kihívás számomra, hogy képes vagyok-e egy hosszabb szöveg megalkotására, úgy, hogy közben nem sértem a történet egyik résztvevőjének érdekeit sem.

Biztos vagyok benne, hogy szükségem volt a gyógykezelésre, ahogy abban is biztos vagyok, hogy nem élhetnék teljes életet, ha a gyógyszerekre bíznám magam. Aztán majd tessék időnként zaklatni, hogy írom-e már a könyvecskét.

FRISSÍTÉS: rosszul emlékeztem a betegség kódjára. Javítva a cím és a második bekezdés.